ifjúságitörvény.hu

Végre elkezdődött az Új Ifjúsági Szemle régi lapszámainak feltöltése a webre és ráadásul rögtön a 2009-es évi anyagok kerültek fel először. Másik jó hír, hogy megjelent a 26-os szám, remek írásokkal

A tartalomból...
 
 Székely Levente - Nagy Ádám: Civil társadalom
 Az írás a Nemzeti Ifjúsági Stratégia ifjúságszakmai pillérének helyzetelemzéséhez kíván empirikus adatokkal hozzájárulni. A cikk foglalkozik az ifjúsági szolgáltató szervezetek helyzetével, a feladatellátásban elfoglalt szerepükkel, a döntéshozatalban való bekapcsolódásukkal. Átfogó ifjúsági szervezeti adatok híján, teszi mindezt a hozzáférhető adatmorzsák erejéig. A szervezeti feltételrendszer mellett az ifjúsági szolgáltatások célcsoportjának szokásai és attitűdjei, az ifjúsági részvétel problémái is megjelenítésre kerülnek.
 Kulcsszavak: ifjúsági szervezetek, döntéshozatal, feladatellátás, részvétel, ifjúsági szolgáltatások, Nemzeti Ifjúsági Stratégia

  Nagy Ádám - Székely Levente: Erőforrások és feltételek
 A NIS tervezete e fejezetben két alapvető kijelentést tartalmaz: egyfelől a forráselosztást alakítaná át, illetve az intézmények akkreditációs szempontjait találná ki, másfelől a nem állami források bevonását helyezi fókuszba. Célkitűzések szerint az átlátható forráselosztás területén a pályázati hozzáférés egyszerűbbé, átláthatóbbá tétele és az ifjúsági korosztályok tagjainak kezdeményezéseit ösztönző rendszer kialakítása, illetve az együttműködő (co-management, co-decision) rendszer működtetése a kívánatos. Vizsgáljuk meg tehát, hogy menyire átlátható, mennyire projektbarát és mennyire közösen vezetett a pályázati rendszer, egyidejűleg bemutatva az ifjúság számára is rendelkezésre álló forrásokat.
 Kulcsszavak: pályázati rendszer, állami források, nem állami források, ifjúsági intézmények, Nemzeti Ifjúsági Stratégia
 
 Bíró Endre - Nagy Ádám: Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka
 A Nemzeti Ifjúsági Stratégia kilencedik beavatkozási területe a következőket jelenti:
 a) A Stratégia megvalósításának biztosítása: A stratégiai tervezés fontos szabályainak egyike, hogy a tartalom mellett a nyitott tervezésen keresztül megtörténjen a kulcsszereplők bevonása. A Stratégia elfogadása (326 igen, 29 nem és 4 tartózkodás az Országgyűlésben), és a háttértámogatás is azt jelzi, hogy esetünkben mind a civil, mind a szakértői, az igazgatási és a politikai szféra bevonása megtörtént.
 b) Az ifjúsági közfeladatok rendszerezése: Magyarországon jelenleg –bár az elmúlt évek során több kezdeményezés is született mind kormányzati, mind civil részről –nincs önálló és átfogó, az ifjúsági közfeladatokat szabályozó törvény.
 c) Gyermek és ifjúsági jogérvényesülés elősegítése: A magyar jogi szabályozásban állami kötelezettségről csak a gyermekjogok esetében beszélhetünk; az ifjúsági jogok némelyikével (lakás, képzés, munka) kapcsolatosan csak e jogok érvényesülésének elősegítése szerepel közfeladatként az Alkotmányban.
 d) Az ifjúsági szakmák feltételrendszerének bővítése: Ifjúsági képzések területén különbséget kell tennünk a nemformális, illetve önkéntesképzések és az ifjúsági szakképzések között. Míg ez előbbit az ún. Youthpass/Europass eddig nem túl elterjedt megoldásai lennének hivatottak rendszerbe foglalni, addig a felsőfokú ifjúságsegítő szakképzés elindítását az ifjúságsegítő szakma szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 7/2002.(V.25.) ISM-OM rendelet tette lehetővé.
 Kulcsszavak: gyermek és ifjúsági jogok, ifjúsági szakma, ifjúsági közfeladatok, Nemzeti Ifjúsági Stratégia
 
 Murányi István: Tizenévesek előítéletessége és demokráciához való viszonya
 A tanulmány a fiatalok demokrácia-felfogásával és az egyes etnikai csoportokkal szembeni előítéleteivel foglalkozik. A 2005-ös és 2008-as adatokat felhasználó munka szerint a középiskolás diákok elsősorban a roma és a román származású társaikkal szemben táplálnak előítéleteket, ugyanakkor legtöbbjük elfogadna padtársának erdélyi magyart. A fiatalok leginkább a magánélet tiszteletben tartását, a törvények tiszteletét, a szólásszabadságot, a társadalmi igazságosságot és a törvény előtti egyenlőséget tekintik a demokrácia részének, míg az olyan politikai alapfogalmakat, mint a többpártrendszer, vagy a politikai választás lehetősége, illetve a kisebbségi jogok érvényesülése már kevésbé tekintik a demokrácia fogalmába tartozónak. Többváltozós elemzésekre támaszkodva a középiskolás diákokat kéttípusú demokrácia-értelmezéssel lehet jellemezni (a civil demokrácia és a politikai demokrácia). A további elemzéssel két elkülönülő állampolgárság-értelmezést találunk a fiatalok gondolkodásában (nemzeti- és egalitariánus állampolgár). A tanulmány második részében a különböző demokrácia- és állampolgárság-értelmezések és a szociokulturális változók közötti összefüggésekkel foglalkozik a szerző, lineáris regresszió segítségével vizsgálja a kétféle attitűd és a társadalmi-kulturális jellemzők kapcsolatát.
 Kulcsszavak: előítéletek, demokrácia-értelmezések, állampolgárság-felfogás, fiatalok, középiskolások
 
 Sik Domokos - Középiskolások állampolgári értékei: a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs háttere
 A tanulmány a rendszerváltás politikai szociológiájának egyik legfontosabb kérdésével foglalkozik: milyen változásokon ment keresztül az eltelt időszakban az államszocializmusban kialakult állampolgári kultúra? Adott állampolgári kultúra adott politikai szocializációs klímára vezethető vissza. Ezért azt vizsgálom, hogy a különböző politikai szocializációs klímák milyen állampolgári attitűdök kialakulásához vezetnek. A vizsgált attitűdöket három csoportra osztottam: külön kerültek elemzésre a liberális, a republikánus és az expliciten antidemokratikus beállítódást valószínűsítő szocializációs klímák mibenléte és időbeli átalakulása. A politikai szocializációs klímákat a klasszikus szocializációs ágensek alapján jellemeztem: így a család (azon belül a strukturális sajátosságok, a nevelési miliő, a gazdasági-kulturális-társadalmi tőkével való ellátottság, a politikai kommunikációs jellegzetességek), az iskola (azon belül az iskola demokratikus gyakorlatának objektív és szubjektív jellemzői, az esetleges iskolai közéleti szerepvállalás), a kortárs csoportok és a médiafogyasztás (TV, nyomtatott sajtó, internet) sajátosságait tekintettem független változóknak. A kérdések megválaszolására egy középiskolások demokráciával kapcsolatos attitűdjeit vizsgáló, 2005-ben és 2008-ban felvett, Budapest, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs–Szatmár–Bereg megye középiskolás populációjára reprezentatív adatbázis elemzésével teszek kísérletet.
 Kulcsszavak: állampolgári attitűdök, liberális, republikánus, antidemokratikus beállítódások, politikai szocializáció, fiatalok
 
 Szabó Ildikó: Nemzeti identitás és politikai szocializáció
 A dolgozat központi gondolata, hogy a politikai rendszerekre jellemző a politikai szocializáció modellje. A rendszerváltás utáni politikai szocializáció modelljét fragmentált modellnek nevezhetjük. A nemzeti és az állampolgári identitás mintái, a múlt kérdései, az előző korszakok megítélése és a nemzet fogalmának értelmezése megosztja a társadalmat és a politikai élet szereplőit. Nem formálódott ki az állampolgári identitással kapcsolatos kérdéseket szakpolitikai síkra és társadalmi gyakorlatra lefordító ifjúságpolitikai stratégia. Az iskolai állampolgári szocializáció alacsony hatásfokú; hasonlóan a Kádár-korszakhoz, most is alapvetően a konfliktusok kerülésére szocializál. A fragmentált modell nem tud választ adni a kollektív identitásokat érő kihívásokra, és nem lehet benne elsajátítani a konfliktusok demokratikus kezelését. Ugyanakkor jelentős benne a nemzeti tematika identitásformáló szerepe. A nemzeti tematika elsősorban a jobboldali politikai pártok diskurzusain keresztül jut el az identitásminták iránt különösen fogékony fiatal nemzedékekhez.
 Kulcsszavak: politikai szocializáció modelljei, fiatalok nemzeti identitás, politikai szocializáció, a fiatalok politikához való viszonya
  

Az Új Ifjúsági Szemle archívuma: http://www.uisz.hu/archivum.htm

Az ékezetet az ó-ról még '57-ben törölte a bevándorlási hivatal, a névjegyén Josef Hollos áll. De aki kicsit is ismeri, tudja, hogy ez tévedés. A városi szenátort, Bécs ifjúsági referensét évtizedek óta mindenki Jocónak szólítja. Így említette őt a polgármester-helyettes is a városházán a laudációban, amit a legmagasabb bécsi kitüntetés átadásakor mondott.

Talán ez az igazi kitüntetés, a becenév, amely szeretetet jelez, és azt is, hogy a pedagóguspályához városi tisztviselőként is hűséges férfiú nemcsak hivatalból foglalkozik a gyerekekkel. Köztük él. Értük.

Hollos '56-os menekültként került Bécsbe, gyerekként, mint annyian mások. Kissé eltér a többiektől, hogy neki nemcsak szép emlékei vannak a kezdetekről. Vagy ő az, aki mer emlékezni a rosszra. Arra a kemény világra, amely az alsó-ausztriai Rettet das Kind gyermekmentő alapítvány judenaui intézetében fogadta. A katonai fegyelemre, a ridegségre. Talán ez is erősítette elhatározását, hogy ha felnő, igyekszik majd jobb életet teremteni a gyerekeknek. Az igazi választ a hogyanra a tullni gimnáziumban kapta, az ötvenes évek legvégén, két nagy tanáregyéniségtől. Zenét, illetve irodalmat, színházat tanítottak, sok improvizációval. Jocó kínlódott a némettel, a környezettel, otthon sem volt jó, de a kitalált drámahelyzetek mindebből menekülést jelentettek. Nemcsak pillanatnyit: gondolkodását egy életre meghatározták.

Tanítóképző következett, majd amikor első munkahelyén, a bécsi karls-platzi evangélikus iskolában tanítani kezdett, már pontosan tudta, mit akar. Olyan kreatív, nyitott oktatási módszert, amely a kérdésekre mindig több választ ad, nem veszi el a gyerekektől a megoldás felfedezésének örömét, meghagyja a választás lehetőségét, előtte gondolkodásra késztet. Színjátékon, improvizáción alapuló órákat tartott, színjátszó csoportot hozott létre, s a gyerekek boldogan fogadták.

1974-ben már gyermekszínházi fesztivált rendezett - s a városháza támogatta az ötletet. A gyerekekkel együtt írták, alakították a darabokat. Sorra tette le a szakvizsgákat, történelemből, németből, hittanból és művészeti oktatásból. A drámamódszer alkalmazásával egyre nagyobb tekintélyre tett szert a pedagógustársadalomban. Együtt fejlesztették a módszert s a tárgyat. 1976-ban az oktatási tárca felvette a választható általános iskolai tantárgyak közé.

Közben bővültek a magyarországi kapcsolatai, a hetvenes években Halászteleken tartott bemutató órái legendákat szőttek köré. Pécs következett, és sok szeminárium, rendszeres ifjúsági színházfesztiválok, immár nemzetközi szinten. A nyolcvanas évek elején oktatási módszere bekerült az osztrák általános iskolák tantervébe.

A városháza már régen figyelt rá, amikor 1985-ben hozzájárult, hogy Jocó újságot adjon ki: a Lichtblick ízelítőt ad a drámapedagógia híreiből, új ismereteiből. Innen egy lépés volt Bécs város ifjúsági információs központjának létrehozása. A gyerekek szabadidejének kitöltése volt a célja - később Bécs ifjúsági referenseként is. Diszkrét tanácsadó szolgálatot szervezett a súlyos családi gondokkal, megaláztatással, fenyítéssel sújtott gyerekeknek.

És projekteket, amelyek az iskola után csapatostul kószálóknak elfoglaltságot, örömet és célt adtak. Egyesület alakult WienXtra néven a szünidei programokra, s ő maga öt évig vezette az első információs központot.
Máig mindennél fontosabb számára a legrosszabb helyzetben lévő, migrációból származó, szegénység sújtotta gyerekek segítése, beillesztésük a társadalomba. Tudja, milyen nehéz feladat ez. Falakat kell áttörni, néha olyanoknak segíteni, akik nem kérik, keresik ezt. Nem biztos, hogy bejönnek a központba, ezért létesült a mobil szolgálat Bécs százhúsz parkjában: parkőrök fenyítése helyett szociális munkások adnak elfoglaltságot a gyerekeknek - így hárítva el az unalomból rongálás veszélyeit, a bandák kialakulását.

Rövid ideje nyugdíjban van, de mennek tovább a projektjei, tanít, tanácsot ad, gondozza a gyermekszínjátszást, amatőr társulatok nemzetközi szervezeteiben visel vezető beosztást, utazik, fogadja magyar kollégáit, barátait, és segíti a városházát például a magyar kapcsolatok ápolásában. Kicsit persze fáj, hogy az általa korábban vezetett ifjúsági referatúrát átszervezik, de vigasz, hogy amit megteremtett, az megmarad: működik a gyerekszínház, az információs központ. És az is valószínű, hogy a fiatalokkal foglalkozó városházi hivatalban átalakította a közgondolkodást. Ma már a 250 ezer bécsi gyerek nem akta csupán...